Észak-Magyarországról számosan, sokféleképpen elmondták már, hogy az elmúlt évtizedek nagy vesztese, azonban kevés szó esik a gyermekek egészségügyi állapotáról, ellátásáról, mely kiváló indikátora a társadalmi-gazdasági folyamatoknak.
Észak-Magyarország három megyéjében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád) a 14 éven aluliak száma közel kétszázezer, a 18 éven aluliak létszáma több mint negyedmillió. A KSH adatai szerint az ország régiói közül Észak-Magyarország szenvedte el az elmúlt 25 évben a legnagyobb mértékű népességcsökkenést, ami a gazdasági fejlődésre jellemzően rányomta bélyegét. Gyermekegészségügyi szempontból kiemelkedő jelentősége van annak, hogy itt a legalacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkező anyák száma, legalacsonyabb a házasságkötési arány, miközben a régiók közül itt a legmagasabb a termékenységi ráta, a házasságon kívül született gyermekek száma, legnagyobb a fiatal anyák aránya és legmagasabb a válási arány. A három megye közül kiemelkedően kedvezőtlen tendencia érvényesül Borsod-A.-Z. megyében: Budapestet és Pest megyét leszámítva ez az ország legnépesebb megyéje, itt él a legtöbb gyermek, legmagasabb az élveszületések száma és legnagyobb a fiatal anyák aránya. Egy 2003. évi MTA felmérésből kiderül, hogy míg 1971-ben az ország cigány lakosságának 20%-a lakott ebben a régióban, addig 2003-ban ez az arány 30% fölé emelkedett, miközben a többi régióban ez a hányad fokozatosan csökkent. A regisztrált munkanéküliek aránya és a komfort nélküli lakások előfordulása ugyancsak ebben a régióban, különösképpen Borsod-A.-Z. megye északi határmenti vidékein a legmagasabb. A gyermekegészségügyi mutatók – összhangban a demográfiai, szociális adatokkal – beszédesek. Magyarországon a csecsemőhalálozás (0-1 éves korosztály halálozása) az elmúlt évtizedekben a kedvező szociális, gazdasági és egészségügyi változásokkal párhuzamosan, örvendetes módon folyamatosan és töretlenül javult. Míg azonban 1980-ban Észak-Magyarország csecsemőhalálozása az országos átlagnak megfelelő volt, addig 2007-re ez a mutató a viszonyítási alap több mint másfélszeresére növekedett. A rossz csecsemőhalálozási arány fontos összetevője, hogy a régióban lényegesen magasabb a koraszülési arány (25%-al magasabb az országos átlagnál), hiszen a koraszülöttek, illetve kis súlyú, éretlen újszülöttek halandósága köztudottan kedvezőtlen. Miközben az elmúlt években a kis súlyú újszülöttek halálozása is aránytalanul megnövekedett (1980-ban még országosan a legjobb volt!), addig különösen szembetűnő, hogy Észak-Magyarországon az érett újszülöttek halálozása 2007. évben már több mint kétszerese az országos átlagnak (1980-ban ez még az országos átlagtól gyakorlatilag nem különbözött!). Különösen szembetűnők a Borsod-A.-Z. megyei adatok. 1980-ban a megye csecsemőhalálozása még jobb volt mint az országos átlag, 2007-ben azonban már kétszer annyi csecsemőt vesztettünk el itt mint országosan. A gyermekhalálozás (1-14 éves korosztály halálozása) ebben a megyében 1980-ban megfelelt az országos átlagnak, míg 2007-ben már ez is rosszabbnak bizonyult annál. A halálozási mutatók az egyes megyéken belül is igen nagy eltéréseket mutatnak: az egyes kistérségek között 2-4-szeres eltérések mutathatók ki. A halálokok között előkelő helyet foglalnak el a genetikai eredetű, illetve veleszületett fejlődési rendellenességek, melyek megelőzhetőek. A megbetegedési statisztikák alapján szembetűnő olyan állapotok gyakoriságának növekedése, melyek pár évtizede még nem voltak jelentősek, mint az elhízás és következményei (cukorbetegség stb.), a krónikus légúti betegségek (asztma és allergiás betegségek), illetve a mentális és psychés betegségek, amelyek részben szintén megelőzhetőek. Ezen betegségeknek nem csak a gyakorisága növekszik, hanem általános megfigyelés, hogy egyre fiatalabb korosztályokban, már a csecsemő- kisded, illetve a kisiskolás korban jelentkeznek. Az ellátórendszer mennyiségi mutatói összességében és látszólag megfelelőek. A régióban működik az ország egyik legnagyobb és legmagasabb szakmai színvonalú, egyetemi klinikai rangú gyermekgyógyászati intézete Miskolcon. Ennek ellenére a perinatális ellátás színvonalára rányomja a bélyegét, hogy nem mindig érvényesül a veszélyeztetett terhes anyák megfelelő intézetben való szülésének elve, ezáltal az esendő újszülöttek ellátása, illetve a koraszülöttek szállítása esetenként még kórházon belül sem megfelelő. Feltűnő, hogy miközben a csecsemőkori halálokok között a veleszületett, genetikai eredetű állapotok kiemelt helyen szerepelnek, nincs lehetőség a régióban terhesség alatti genetikai vizsgálatok végzésére. Miközben a gyermekkori psychiátriai betegségek gyakorisága növekszik, nincs a régióban egyetlen gyermekpsychiátriai osztály sem. Egyes területeken betöltetlen kórházi és házi gyermekorvosi, háziorvosi, és területi védőnői állások vannak, ezáltal a preventív munka, a terhesgondozás, csecsemőgondozás (melyek az egyre gyakoribb betegségek megelőzésének alapját képezik) zavart szenved. Nem kétséges, hogy a régió gyermekegészségügyi helyzete segítségre szorul. Miközben a „Közös kincsünk a gyermek” program papíron működik, addig Észak-Magyarországon a legkedvezőtlenebb tendenciák alakulnak ki. A régió gyermekgyógyászati szakmai vezetése több fórumon megfogalmazta a szükségesnek tartott feladatokat a tarthatatlan helyzet megoldása érdekében. A feladatoknak csak kisebb része szakmai természetű, hiszen a szociális-gazdasági környezet szerepe döntően meghatározó. Az országos és a helyi politikai vezetésnek a feladata ezen javítani. A szakmapolitika feladata az, hogy a személyi és tárgyi feltételek megteremtésében nyújtson segítséget, tegye lehetővé a hiányterületek kiküszöbölését. A szakma feladata a lehetőségek figyelembevételével a kor színvonalának megfelelő betegellátás végzése, a mutatók és az ellátórendszer folyamatos elemzése, a hiányosságok feltárása és javaslatok kidolgozása, a képzés, továbbképzés és kutatómunka végzésével a szakmai utánpótlás biztosítása. Ezeket megtesszük, miközben kis betegeink érdekében várjuk a többi szereplő hatékony közreműködését.
Prof. Dr. Barkai László
dékán