A Miskolci Egyetem közössége mély fájdalommal vett végső búcsút Dr. Papp Miklóstól, az Egészségtudományi Kar habilitált egyetemi docensétől 2026. február 20-án.
Papp Miklós főorvos meghatározó alakja volt a miskolci székhelyű egészségtudományi képzésnek az 1987-es a megalapítása óta. Kezdetben a megyei kórház területén működő egészségügyi főiskola gyógytornász képzésének óraadójaként, majd 2009-től a Miskolci Egyetemhez integrálódott Egészségtudományi Kar kinevezett oktatójaként tanított. Dr. Papp Miklós neve kezdettől fogva kiváló garanciát jelentett a miskolci egészségtudományi képzések számára, hiszen az ortopédsebészet területén a hazai orvostársadalom egyik rendkívül kiemelkedő, elismert szaktekintélye.
Papp Miklós karrierje a Miskolci Egyetemen a főiskolai docensi kinevezésével indult, melynek alapját jelentette a 2008-ban megszerzett summa cum laude minősítésű PhD doktori tudományos fokozata a klinikai orvostudományok területén. Belépve a felsőoktatásba, szakmai és professzori kvalitásainak megfelelően az akadémiai pályafutása meredeken ívelt fölfelé. 2012-től már egyetemi docensi munkakörben végezte oktatási tevékenységét a fizioterápiás tanszék tanszékvezetőjeként, valamint a gyógytornász képzés szakfelelőseként.
Magas színvonalú tudományos munkásságának méltó elismeréseként 2014-ben megkapta a Miskolci Egyetem Kiváló Kutatója kitüntetést. Tudományos cikkeinek száma egyetemi viszonylatban is kiemelkedő, összesen 50 közlemény és 86 tudományos hivatkozás fémjelzi nevét. 2020-ban megszerezte a habilitációs doktori oklevelet a Pécsi Tudományegyetemen.
Az oktató munkatársakkal Tanár Úr szeretetteljes baráti kollegiális kapcsolatot ápolt, a tanítványait pedig leendő kollégaként kezelte. A karon szemeszterről szemeszterre Dr. Papp Miklós jegyezte az Ortopédia, az Ortetika-protetika, a Sebészet és a Traumatológia tantárgyakat, a Fizioterápia mesterképzési szak védésen ő volt a Záróvizsgabizottság elnöke.
Szakmai nagysága mellett mindvégig képes volt megmaradni egyenrangú kollégának, orvosnak, tanárnak, barátnak. A magas szintű munkájával kivívott dicsőségből számára nem a hírnév volt a fontos, hanem, hogy minél több emberen önzetlenül segíthessen. Jóságos lelkét a föld már elengedte, de az égen egy fényes csillaggal több ragyog.
Tanár Úr hiánya mélységes, fájó űrt hagy lelkünkben, de szívünkben örökre megőrizzük mindannyian, akik tiszteltük és szerettük.
Legyen áldott az emléke, nyugodjon békében!
